A golgotavirág (Passiflora) a Malpighiales rendbe tartozó golgotavirág-félék (Passifloraceae) család egyik nemzetsége. A korábbi rendszertanok az akkor még csak ezt az egy nemzetséget tartalmazó családot az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe sorolták.golgotavirag_2

A „golgotavirág” név a latin Passiflora elnevezés fordítása. A latin név a 17. század elejéről ered („passio” = szenvedés, „flor” = virág). Jacomo Bosio szerzetestanítvány és művész állította párhuzamba Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (Passió vagy Golgota) és a korábban alig látható bimbóból a reggeli órákban kibomló, majd gyorsan elhervadó virágot. Későbbi szerzők, így a jezsuita J. B. Ferrari szerint Krisztus keresztútját a virág egyes részei szimbolizálják:

  • a három bibeszál a három szög, amikkel Jézust a kereszthez szegezték;
  • a bibe az ecettel átitatott szivacs;
  • a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia;
  • az öt portok az öt sebhely;
  • a 72 szálból álló sugárkoszorú a töviskoszorú 72 tövise;
  • a hármasan szeldelt lomblevél a lándzsa hegye;
  • a kacs a korbács.

Ebben a szimbolikában a fehér szín (a Passiflora incarnata sugárkoszorút alkotó szálaiban) Jézus Krisztus ártatlanságát jelképezi. Más értelmezés szerint a sugárkoszorú a dicsfényt, egyéb fajok ötszörösen összetett levele az ellenség kezét, a tíz sziromlevél pedig a tíz apostolt (Pétert és Júdást nem számítva), a középső oszlop pedig Jézus keresztjét jeleníti meg. Éppen ezért azt tartották róla, hogy a dél-amerikai indiánok megtérítésére szolgál.

A golgotavirág újvilági növény. A legtöbb faj hazája az Amerikai Egyesült Államok déli része és Mexikó, de egészen Brazíliáig őshonos – a közismert trópusi gyümölcsöt termő maracuja (Passiflora edulis) például az Amazonas medencéjében. A termesztett fajokat és változatokat (kivált a dísznövényeket) szerte a világon megtalálhatjuk, főként Dél- és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Indiában valamint Indonéziában. Európában először egy Monardes nevű spanyol orvos említette 1569-ben, és a 17. században terjedt el.

Sokfelé termesztik; így Dél-Amerikában, Ausztráliában, Sri Lankán, Hawaiin, Dél- és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Új-Guineában és a Fidzsi-szigeteken, valamint a két nagy exportőr országban: Indiában és Indonéziában. Rendszeresen három faját termesztik: a maracuját, a csengőgranadillát és az óriás passiógyümölcsöt. Értékesebb gyümölcse miatt a maracuja a legkedveltebb, ez az igazi passiógyümölcs. Sárga termésű változata, a Passiflora edulis varietas flavicarpa egyre jobban terjed.

golgotavirag_1

Kúszó szárú, csavarodó kacsokkal kapaszkodó évelő; tövükön fásodó indái Dél-Amerikában a 80 m hosszt is elérhetik. A fajok többsége fáról fára kúszó, tipikus liánféle, de van közöttük félcserje, sőt, kisebb fává terebélyesedő faj is. Jól tűrik a napot, de félárnyékos helyen is szépen díszlenek: verandák, ablakok mutatós árnyékoló növényei.

Fényes zöld, háromkaréjos, sima felületű levelei váltakozó állásúak. A fiatal levelek tövéből virág, a hajtások hónaljrügyeiből ágkacs ered.

A Golgotavirág Termesztői Készlete megvásárolható az alábbi linken:
http://www.neveldfel.hu/disznovenyek-114/passion-flower-golgotavirag-passio-virag-termeszto-keszlet-835